Szerintem az élet

Kicsi gyerek koromban reggelire tejeskávét ittunk, a szüleim is és én is, a kisgyerek. Nem ártott nekem sem, mert rendes babkávé akkoriban nem létezett, ahhoz csak '57-től kezdve jutottunk, amikor már utazhattunk a bácskai rokonokhoz és ők is jöhettek hozzánk. Nos, a tejeskávé szokásosan pótkávéból készült, hengeres papírcsomagolásban sorakozó, nagy tablettaszerű préselt korongok közül vettünk ki egyet és oldottuk fel a forró tejben. Máig emlékszem annak a tejeskávénak a jellegzetes ízére.

Az iránta érzett nosztalgia horgadt föl bennem tegnap, amikor a bolt polcán észrevettem egy dobozt Cikorina felirattal. Igaz, a betűkre egy elég csúnya, gülüszemű mackó könyökölt, nemigen értettem, mit keres ő egy pótkávén, de mindegy, lekaptam a dobozt, elolvastam rajta, amit tudtam és tényleg, pörkölt árpából, rozsból és cikóriából készült instant pótkávénak nevezte magát a cucc.
Megvettem. Ma reggel pedig izgatottan bontottam ki a doboztető alá hegesztett alufóliát, vajon felébred-e bennem az ötvenvalahány éves illat, ha beleszagolok. Nem ébredt fel, a pornak más szaga volt. Nem baj, gondoltam, hiszen gyerekkoromban nem szaglásztam én a száraz pótkávét, hanem nyilván csak a feloldódott állapotjának illatára emlékszem. Beledobtam a bögrébe három kiskanálnyit a porból, ráöntöttem a meleg tejet, elkevertem. Hát, mit mondjak? Attól se lettem hatéves. Egy szó, mint száz, megittam ugyan böcsülettel az egész bögre tejeskávét, de az íze még halványan sem hasonlított ahhoz a régihez. Nem rossz, egészen jó ízű, de nyomokban sem emlékeztet a gyerekkori cikóriakávé tablettára. Így jártam.

*************
Már nem akarom átírni az elejét, de a rend kedvéért megjegyzem, hogy Akimotonak igaza lehet, főzni kellett azokat a pótkávé tablettákat és nem egyszerűen feloldani, ez csak a mai kor instant izéinek a tulajdonsága, hol voltunk még akkor ettől?

*************
Ragozzuk még egy kicsit a témát: a retronom.hu-n találtam egy párbeszédet, melyből kiderül, hogy ma is létezik Zamat pótkávé és abban nincsen más, csak tisztán cikória (az egyik hozzászóló cukorbeteg és ezt az általam vett keveréket nem tudja fogyasztani, mert cukrot tartalmaz, ám a Zamatot igen), sőt mint írja, gyerekkora ízeit fedezi fel a Zamatban. Nosza, nem adom fel, legközelebb a Zamat pótkávét fogom figyelni és jöhet az újabb kísérlet a régmúlt ízeinek élvezésére.

Ez a kép a zomanctabla.hu-ról való, ilyen hengeres csomagolású volt az a régi pótkávé, de szinte biztos, hogy nem Franck volt a márkája, az 50-es évek legvadabb első éveiben ilyen imperialista német áru már nem volt kapható.

*******************
Annyi itt már az update, hogy eggyel több vagy kevesebb igazán nem számít: bizonyos blogtárs nehezményezte, hogy csúnyának és gülüszeműnek mertem titulálni a dobozon lévő mackót. Ezért most ide teszem, láthassa ország-világ, hogy tényleg csúnya - na jó, nem annyira, de gülüszeműnek tényleg gülüszemű. :)