Szerintem az élet

Próbálom magam kivonni a külső hatások alól. Nem megy könnyen. De miután az előbb munka közben beindítottam a gépemen fellelhető zenegyűjteményt, kezdtem jobban érezni magam. Amióta pedig elindult a Sayonara Tokyo, hát azóta meg egyenesen vigyorgok, mint a vadalma.
Bocs', nyilván fogalmatok sincs, miről beszélek. A Sayonara Tokyo egy dal, valamikor a 60-as évek elején volt divatban a Sukiyaki-val együtt, ami szintén egy dal. Akkoriban nem tudtuk, ki énekli ezeket, csak most, az információtobzódás idején tudtam továbbképezni magam e tárgyban, mert elég volt csak beírni a dalcímet a gugliba és máris oszthatom az észt: az énekes Kyu Sakamoto volt - sajnos tényleg csak volt, mert mint olvasom, 1985-ben meghalt szegény egy repülőgépszerencsétlenségben.
Japánhoz való vonzódásom gimnazista koromban kezdődött és akkor érte el tetőpontját, amikor levelezőpartnert találtam egy japán lány személyében - akkortájt divat volt külföldi gyerekekkel levelezni, volt ennek valami szervezett terjesztési formája is, de már nem emlékszem, hogyan is tettünk szert a címekre, mindenesetre én egyszercsak elkezdtem angol leveleket váltani Matsunami Michikóval, aki Tokyo egyik külvárosában lakott és szintén középiskolába járt. Küldte a szebbnél szebb képeslapokat Japán különféle templomairól, Buddha-szobrairól, vadregényes tájairól, a leveleit pedig telerajzolta vicces képekkel. Aztán befejezte a középiskolát és elment Kyotóba idegenvezetőnek. Közben én is leérettségiztem, dolgoztam, két év múlva Szegedre kerültem, de még mindig tartottuk a kapcsolatot. Ekkor már ritkábban írt, de az kiderült, hogy összeszerelmesedett valami német üzletemberrel, aki megígérte, elviszi Európába. A levelei zaklatottak lettek, már nem rajzolt, nem viccelődött - Michiko felnőtt hirtelen. Aztán eltűnt a szemem elől. Nem jött több levél, hiába írtam neki. Sőt emlékszem, végül még a szállásadójának címezve is küldtem egy levelet és kértem, írják meg, hol érhetem el őt, de nem kaptam választ.
Michiko sokszor eszembe jutott az elmúlt negyven év alatt. A levelei, fényképei ma is megvannak, időnként beírom a nevét a keresőkbe, hátha megtalálom, de hiába. Sose derül ki, mi lett vele, a német szerető visszatért-e érte, mint modern pillangókisasszonyért és elvitte-e Németországba, vagy át kellett élnie élete első nagy csalódását? Már soha nem fogom megtudni.





A lejátszón Kyu Sakamoto a Sayonara Tokyot, itt lent pedig a Sukiyakit énekli egy 1981-es koncerten (érdemes megfigyelni, milyen viccesen magyarnótás ritmusban fütyüli a refrént!):